Üdvözöllek, kedves Idegen!
Sokan játszi könnyedséggel állnak neki a virtuális napló megírásához. Na ez nem én vagyok...
Többször próbálkoztam már belekezdeni egy - egy napló írásába, de valahogy sosem jött meg az ihlet, mégis mi lenne az, amiről igazán, szívből és őszintén írhatnék.
Aztán teltek a hétköznapok, és felfigyeltem valamire. Valamire, ami a jelenlegi életemet megnehezíti, és teszi körülbelül több, mint tíz éve. A neve PCOS, azaz policisztás ovárium szindróma.
Milyen felkapott mozaik szó, igaz? Mostanában rengeteg újság hasábjain látom a folyton ismételt, nem túlmagyarázott, ám mégis sokat sejtető cikkeket eme betegségről, vagy - ragaszkodva a szakzsargonhoz - szindrómáról.
Tudom, hogy körülbelül ez az ezredik blog vagy éppen megnyilvánulás, amikor " jajj szegény lánynak milyen sanyarú a sorsa, mert nem lehet gyermeke, vagy csak nehezen", de szeretném kiírni magamból. Akár lesz olvasóközönségem, akár nem.
Nem szeretném lehozni a csillagokat az égről, sem megváltani a világot az írásaimmal, csupán a hétköznapjaimat szeretném megosztani, vissza - vissza tekinteni a múltba, hogy mégis honnan hová jutottam eme fantasztikus "modern kori" betegség létráján.
Egyszerűen csak most, így több, mint tíz év után besokalltam, elegem lett, és egyszerűen robbanék mint a bomba.
Hogy miért?
Erről majd a következő fejeztben...
R.
